Jogfilozófia a múlt, jelen és jövő ölelésében [= Philosophy of law embracing the past, the present and the future]

B/5 Paperback
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem, majd Jog- és Államtudományi Kara alapításában közreműködő, majd a Magyar Akkreditációs Bizottságtól „Kiválósági Hely” címmel felruházott Jogbölcseleti Intézetét megalapító és emeritáltatásáig vezető, pályája megalapozásában a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében immár több, mint fél évszázada munkálkodó, Széchenyi-díjjal elismert szerző többségében az utóbbi évtizedből származó elméleti-jogi írásokat gyűjtött újraszerkesztetten kötetbe, számos még nem publikált tanulmány kíséretében.
A jelen kötetben jogbölcselők s életműveik jelennek meg, kontrasztálva a változások jegyeivel, amik a mi tájainkon a közelmúltban sűrítve jelentek meg, mint az ún. jogállami átmenet elméleti-jogi feldolgozásra váró neuralgikus kérdései. Amikről tudjuk, hogy mivel nem hosszú idők organikussá váló lassú változásokból alakultak, hanem radikálisan gyors átállások kényszere folytán jöttek létre, erőteljesen vetik fel a megalapozás, az igazolhatóság kérdését. Ezekhez járul az összehasonlító alap, mely tudatosítja, hogy az ember teremtette világ univerzumában jogi kultúráink eddig is eltérő, s természetüknél fogva esetleg egymást kizáró rend-eszmények valóra váltásán munkálkodtak. És nem utolsó sorban ebben a honunkban megélt átalakulási folyamatban jött létre Magyarországon a katolikus egyetem, mely szervezetileg is, intézményesen is új megközelítésekre, a
látásmódjából adódó érzékenységek megélésére törekedett, amely várakozásoknak fokozatos megerősödése folyamán nem csekély részben eleget is tett.
A dolgozatok hátterében a mai globalizálódó világ áll, mely egyre erősödően a jog nyelve helyett jogosultság-nyelvről, rendszert képező jogi komplexitás helyett emberjogiságról, a jogon belüliséget létrehozó tételezés akarati aktusának alkotmányos eljárásszerűsítettsége helyett pedig informális nyomásgyakorlás előtérbe
kerüléséről szól – s ezáltal nemcsak a jog puhításáról, gyakorlati feloldásáról, de egyszersmind az eddig formailag kötött jogon belüli manipulálhatóságnak szabad, jogtól és államtól független erőközpontok általi tetszőleges manipulálhatósággal való felváltásáról. Márpedig napjaink valóságában jobbára nem is tételezettségben él immár jogunk, hanem alkotmányjogiasító és/vagy emberjogiként állított követelések kavalkádjában, melyek parttalansága nyilvánvalóan kialakult keretek bomlasztását s így garanciális alapok eltűnését vonja maga után – túl azon a redukcionizmuson, amivel a dolgok összetettségének a jogrendszeren belül is differenciált kezelése lehetősége helyett bármely szimplifikáló, homogenizáló, egyetlen nézőpontra visszavezető eljárásmódja óhatatlanul jár. Vajon tényleg újraszabjuk-e a társadalmat alkotó emberi kötelékeket, hogy absztrakt embereszményre formáljuk a jelen és a jövő egyedeit?